Homloklebeny

Namármost.

Ha van valami, amitől kinyílik a bicska a zsebben és elönti a vér az ember

homloklebenyét, hát az a pofátlanság, amit ez a hülyegyerek megenged magának.

Ha én ott lettem volna az OÉT ülésén, bizisten ráborítom az asztalt a Blogfosóra, de

úgy, hogy a taknyán csúszik az ajtóig.

Ad 1: Felnőttekkel így nem beszélünk. Taknyos szarháziak illedelmesen

végighallgatják a nagyokat, aztán kérdeznek, ha engedik.

Ad 2: Mi az hogy el lehet menni Szlovákiába? Szaros, hát azért fognak elmenni,

mert te meg a pereputtyod olyan helyzetet teremtett ebben az országban, hogy itt

már nem érdemes dolgozni.

Ad. 3: Emlékezz csak vissza az összes simlidre, amivel a vagyonodat kerested, na ugye!

Szartál bizony adót fizetni, nyugdíjasokat támogatni, leányanyákat felkarolni.

Ad 4: Április 23. előtt hallgattál az adóemelésekről, lapultál mint szar a fűben, most

meg neked áll feljebb? Milyen becsületes lettél hirtelen!

Ad 5: Valóban el lehet menni. Itt lehet téged hagyni, örömködjél a homokozó lapátoddal,

nyelheted a taknyodat, nem fogunk sajnálni. De mégjobb volna, ha te állnál odébb, összedobjuk az útiköltséget Kamcsatkáig, képeslapot se küldj, nem fogsz hiányozni.

Ad. 6: Anyósodat itt ne hagyd!

Na nem, Józsi, ez nem volt szép! Úriember ilyet nem tesz!

Frissiben, lelkesen, csontig! Előrefurakodva, valagra fel!

Életrajzot írni félidőben? És ha a szünetben lecseréli a Nagy Edző?

Piros lapot ad az Egyetlen Bíró?

Muszáj rohanni a pénztárhoz, beállni a sor végére, jusson mielőtt elfogy a zsozsó?

Udvari költő nevét soha meg nem jegyezte a történelmi emlékezet.

Seggnyalókét mégúgy se.

A hazudni, megalázkodni elegánsan kell. Nem így, nekiesni előreszegezett nyelvvel.

Kiröhögnek Józsi.

Egyetlen olvasó kedvéért könyvet írni fölösleges. Súgd a fülébe mennyire rajongasz Érte,

ne pazarold a papírt, pusztulnak az erdők egyébként is.

Blogfosó íratott már magának, magáról könyvet, blogot is írat, most meg jössz te a

nyelvcsapásaiddal. Töröld fel magad után a padlót.

Bokonon szerint a legtöbb, amit ember az életben elérhet az, hogy megbecsült ellenség

válik belőle.

Ami nem tévesztendő össze a megfizetett szolgával.

Bemutatta a bogárgyűjteményét! Bemutatta a bogárgyűjteményét!

Mert kormánynak azért nem nevezném ezt a gyülekezetet.

Istenem, mi ez? Kik ezek? Evolúció vs. kontraszelekció.

Figyelmébe ajánlom Blogfosónak az alábbi összeállítást, garantáltan van olyan mint ez a szedettvedett bogárgyűjtemény:

Külügyminiszter: Anettka. Nem dolgozott külföldi cégnél (éjszakai árufeltöltő a Tescoban), de járt Csillagvárosban. Látta Gagarint. Van olyan jó választás mint Árpibá Kinga!

Belügyönkormányzó miniszter: Kiszel Tünde. Nem csücsörít úgy mint Lompos Móni, de van annyi esze.

(megjegyzés: ha annak idején Megyó a másik Mónikát, az Ullmannt nevezi ki, őtet cserélném le).

Oktatásügy: Győzike. Vele még túl is lövök a célon, klasszisokkal veri Hillerpityut. Pityu egyszerűen a kontraszelekció mintapéldánya. Az Abszolút Középszer. Ha nem lenne valamilyen színű  ruha rajta, észre se vennéd. Róla nevezték el hillerszürkét.

Hadügy: Senki. Ez kivételesen stimmel.

Gazdasági miniszter: Szalacsi Sándor, feltéve ha leereszkedik Kókadt Jani szintjére. Merem ajánlani, jómunkásember, nem hozza ide a világ legsz…abb gumigyárát. Háromezerszáz litér, vagymittomén dübörög.

Igazságügy: Minek? Van igazság?

Pénzügy: Taxis Gyuszi.

Ennyi jutott ma a homloklebenyembe.

Ha blog, hát legyen blog.

Először is leszögezem, ez a blog (magyarul napló, miért is nem ez a neve?) csak blog. Az, ami.

Ellentétben a Köztársaság Első Számú Blogfosójának blogjával, ami nem az, ami.

Érthető ez, nem kell magyarázni. Az Első Számú Blogfosó nem naplót ír (elnézést: írat bérmunkával, kilóra),

hanem Agitációs és Propaganda Osztályt működtet, ha akad aki emlékszik erre a szép emlékű műintézményre, remegő lábakkal, gyomorra szorított kézzel hajol a WC kagyló fölé. Vagy nem. Ízlések és blogok.

Ahogy képzelem, egész csapat dolgozik napi 10 órán át ingujjban, cigarettafüstben a blogadag előállításán,

egyetlen cél érdekében: belesulykolni az ország még olvasni tudó felének fejébe, a Numero 1 Blogfosó, (most éppen miniszterelnök, reméljük együtt, örökké az marad) rendszertanilag ugyanúgy az emberi fajba (Homo Sapiens) sorolható, mint Te, vagy én, sőt méginkább, egyáltalán leginkább ő, mint bárki más.

Például van anyja. Anyámkatus. Anyósa. Anyósompiros. Eltévedt kislányokat vezet kézenfogva haza. Fuldoklókat ment ki az áradatból. Vizeletével csillapít le tűzhányókat.

Főz, mos, takarít, közben a közjóért küzd. Az éhező kisnyugdíjasokért épített magának úszómedencét. Lopott ugyan, de soha sem idegentől. Mégiscsak más: barátot, testvért kedves ismerőst lenyúlni. Gránitkemény homlokát az Élet viharainak szegezi, szküllák és karibdiszek között kormányozza Hazánk törékeny sajkáját, mindezt krisztusi önzetlenségből, csak úgy, feszítő tenniakarásból, Érted, értem, Batíz Bandiért, mindannyiunkért.

Szegényebb lenne a Világ nélküle.

Egy személyiségzavaros hüllővel.

Észrevetted, hogy van a gyerekben valami hüllő szerű? Nem? Legjobb esetben is kapirgáló tyúk, ahogy félrehajtja a fejét. De inkább pubertásával küzdő sikló.

Erről majd később.  Fáradt vagyok.

123